Szeretettel emlékezem blog Társamra, Jolikára!

Végső búcsú 
 Nehéz elviselni az élet adta kínt, ha felettünk az ég éjsötétre vált. Kutatva keressük a hiányzó színt, de kezünk a semmiben Rá nem talál. Úgy éget most minden perzsel a szó, könnypatak árja mossa az utat. Gyertyaillat terjeng és harangszó: a végső búcsúnál borús a tudat. Emlékek ekéje lelkünkbe szánt, Őt szemfedő fedi, gyászlepel gyanánt. Bezárva mélyen: ez mi most bánt, csak a szemeinkben látszik gyémánt. Búcsúzni, búcsúzni! Tudjuk, de fáj. Borús az idő, és kihalt a táj…
 Lengyel Jolán

                                                          És a tőle kapott képek!